Karácsonyi mondóka

Sok kok évvel ezelőtt nagymamámtól hallottam ezt a karácsonyi mondókát.

Akkor még nagy pásztorbundás emberek járták a falut zörgős botokkal, betlehemmel. A kutyák nemigen szerették őket, mert az utcán végigkisérték őket csaholásukkal. Én is féltem egy kicsit, de azért kikukucskáltam az ablakon.
A kántálásra már nem emlékszem. Vallásos karácsonyi daloknak és külömböző mondókáknak kellett lenniük amit elmondtak, és a kisjézus születését mesélhették el. Bennem csak a nagy bunda, a kutyacsaholás és a mondóka maradt meg.
Furcsa dolog, hogy nagyanyám emlékét is ez tükrözi vissza leginkább. Amikor megkértem hogy mondja el kedves, kicsit reszelős hangján elkántálta, és szinte láttam a kántálókat.

A karácsonyesti kántálás csendben elkopott. A betlehemezésnek már csak az emléke maradt.
Most ülünk a tévé előtt a szakálas, mikulásos hollywoodi filmek előtt, a pásztorok csak a csendes éj nyugalmában zörgetik meg a botjaikat. Mi már nem halljuk őket. A megszületett megváltó csak egy hír a sok közül.
Úgye nem...



"Eljött már karácsony, borzas szakálával
Kilyukadt a csizmám nem győzöm kapcával
Adjatok egy tákot, vagy egy nagy petákot
Had tétessek a csizmámra egy nagy bolond tákot "

(népköltés)

1956 emlékezete - Máray Sándor: Mennyből az angyal

Az 1956-os forradalomról nem sok verset imerek. Máray Sándor verse ezek közé tartozik.

A vers:

Máray Sándor: Mennyből az angyal

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE

Az üszkös, fagyos Budapestre.

Oda, ahol az orosz tankok

Között hallgatnak a harangok.

Ahol nem csillog a karácsony.

Nincsen aranydió a fákon,

Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.

Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.

Szólj hangosan az éjszakából:

Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,

Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.

Ne beszélj nekik a világról,

Ahol most gyertyafény világol,

Meleg házakban terül asztal,

A pap ékes szóval vigasztal,

Selyempapír zizeg, ajándék,

Bölcs szó fontolgat, okos szándék.

Csillagszóró villog a fákról:

Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:

Egy szegény nép karácsonyfája

A Csendes Éjben égni kezdett –

És sokan vetnek most keresztet.

Földrészek népe nézi, nézi,

Egyik érti, másik nem érti.

Fejük csóválják, sok ez, soknak.

Imádkoznak vagy iszonyodnak,

Mert más lóg a fán, nem cukorkák:

Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:

A Katona, ki szíven döfte,

A Farizeus, ki eladta,

Aki háromszor megtagadta.

Vele mártott kezet a tálba,

Harminc ezüstpénzért kínálta

S amíg gyalázta, verte, szidta:

Testét ette és vérét itta –

Most áll és bámul a sok ember,

De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,

Néz, mint Krisztus a keresztfáról.

Különös ez a karácsonyfa,

Ördög hozta, vagy Angyal hozta –

Kik köntösére kockát vetnek,

Nem tudják, mit is cselekesznek,

Csak orrontják, nyínak, gyanítják

Ennek az éjszakának a titkát,

Mert ez nagyon furcsa karácsony:

A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,

Papok papolnak bátorságról.

Az államférfi parentálja,

Megáldja a szentséges pápa.

És minden rendű népek, rendek

Kérdik, hogy ez mivégre kellett.

Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?

Mért nem várta csendben a végét?

Miért, hogy meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik –

Ők, akik örökségbe kapták –:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,

Mindig új élet lesz a vérből.

Találkoztak ők már néhányszor –

A költő, a szamár, s a pásztor –

Az alomban, a jászol mellett,

Ha az Élet elevent ellett,

A Csodát most is ők vigyázzák,

Leheletükkel állnak strázsát,

Mert Csillag ég, hasad a hajnal,

Mondd meg nekik, –

mennyből az angyal
New York, 1956.

Ady Endre: Héja-nász az avaron

Móricz Zsigmond és Tiszacsécse

Igy szeptemberben jól esik felidézni a nyarat. Még most is érzem a Tisza leheletét ami a folyó partján csapott meg.
Egy másik nyári emlék a Móricz emlékház sajátos atmoszférája. Döbbenetes, hogy ez a nemzetünk nagyjai közé felsorakozott író egy ilyen egyszerű falusi házból idult.
Móricz későbbi novelláinak sora erről az egyszerű paraszti életről szól.
Egy honlap Tiszacsécséről:
http://szatmar.comxa.com

Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas

Újraolvasva ezt a verset, megdöbbentem az aktualitásán. Egy XIX. századi költő korának tanulságai mennyire elgondolkoztatóak ma is.
A vers címét adó idézet az Ószövetségből való, a bölcs Salamon király által szerzett Prédikátor könyvéből. Jelentése hiúságok hiúsága.
A költemény olyan kérdéseket vet fel, amiket ma is fel kell tennünk magunknak.

"Miképp széles e világon
Minden épűl hitványságon,"
???

A fent idézett rész, mint az egész vers provokálóan pesszimista.
Egyetérthetünk, vagy elutasíthatjuk, de a közöny nehezen képzelhető el.
A verset nem szeretném elemezni. Inkább felolvasom:


A nyelvbotlásokért elnézést kérek.

Versek, ahogy Latinovics mondta

Az egyik kedvencem. Az egyik legkarakteresebb vermondónk volt.
Számomra mind a mai napig nem múlta felül senki.
A vers önálló életre kel, amikor Ő mondja.
Most két Ady verset mutatok meg Latinovics Zoltán előadásában.

Kölcsey Ferenc: Huszt

Gyermek koromban minden nap az első óra előtt ezt a verset mondtuk el.
Így tisztelegve Kölcsey Ferenc emléke előtt.
Hihetetlen, de ez sem koptatta el a költő örök szavait.
Sőt egy olyan útravalót kaptam, ami mindenhová elkisér.
"Régi kor árnya felé
visszamerengni mit ér?"
Mondogatom, ha kisértést érzek, hogy elkeseredjek.
A folytatás pedig megmutatja a teendőt...

Radnóti Miklós 100 éve

Az MTV1 archivumában találtam Radnóti életéről egy érdekes beszélgetés sorozatot.
Ajánlom mindenkinek.
http://www.mtv.hu/videotar/?id=39982

Radnóti Miklós: Mivégre

Radnóti Miklós születésének 100. évfordulója közeleg.
Már csak néhány nap és elmondhatjuk, hogy 100 évesen még mindig friss, még mindig nekünk szól.
A titok itt lappang ebben a versben is.
A költő rólunk beszél.
Arról, hogy miért nem merünk gyerekek lenni legalább néhány percre.

Bocsánatot kérek azoktól, akiket bánt, hogy én mertem.

Húsvéti üdvözlet

Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett
(részlet)

Lábadozó régi hitben
egész nap csak ülök itten.
Lelkemet nagy, jó meleg
szent fuvallat lepte meg,
lent az odvas, szürke barlang
mélyén muzsikál a halk hang,
ahogy könnyem lecsepeg.

Az én Uram újra él most,
országútján mendegél most,
áprilisban fürdik és
aranyozza napsütés,
ahol lépked, jobbra-balra
ezer madár fakad dalra
s ring, hullámzik a vetés.


[Feltámadott Krisztus ez napra…]

magyar népdal

Feltámadott Krisztus ez napra,
S nagy számadásra elindula.
Feltámadt Krisztus ez napra.

Feltámadott Krisztus ez napra,
S nagy számadásra elindula.
Feltámadt Krisztus ez napra



Pilinszky János: Harmadnapon
(részlet)

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

Pilinszky János: Húsvét margójára

(részlet)
A gyónás szentségében titokzatos módon mindig jelen van ez a drámai pillanat. Semmiféle önelemzés és semmiféle bánat nem pótolhatja ezt az értéket. A lelkiismeret-vizsgálatot és bánatot csakis a gyónás emeli valamiféle hasonlíthatatlan drámai történéssé, konkrét erejű mozzanattá. A gyónással küszöböt lépsz át, mely a bűn rabságából Isten szabadságába vezet. Fellélegzel. Megtetted a nagy lépést. Látszatra alig „történt” valami; „cselekedeted” isteni közegben játszódott le. Csak csöndes ujjongásodon érzed, mennyire valóságos szabadulásod.
De épp ez a titokzatos „cselekvési mozzanat” magyarázza azt, hogy el is lehet szokni tőle. Erő, és újra és újra elhatározás kell minden egyes gyónáshoz, mint minden valódi cselekvéshez. S már a cselekvés „misztikájához” tartozó kérdés volna azt megfejteni, az ember miért hajlamos a restségre akkor is, mikor az rabságot, rosszat, árnyékot jelent számára, s miért rest megtenni a döntő lépést, mikor az a szabadságba, örömre és világosságra vezet?

Egy cikk, amelyek a húsvéti ünnepekhez kapcsolódik:

Gergely G. András:
Jézus monológja a keresztúton:
http://www.szepi.hu/irodalom/vallas/tima/tima_125.html

Ady Endre versei 1

Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.

Hanganyag:
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/hangok/aekocsi.wav

Bevezető

Bemutatkozás


Az irodalom az életemben, búvópatakként hol eltűnik, hol felszínre tör.
Most a Youtube-n véletlenül egy Ady versre találtam.
Ez indított arra, hogy ezt a blogot elindítsam.
Az oldal reményeim szerint folyamatosan fejlődni fog.
Elsősorban verseket szeretnék felrakni. (hang és videó fájlokat is)