Karácsonyi mondóka

Sok kok évvel ezelőtt nagymamámtól hallottam ezt a karácsonyi mondókát.

Akkor még nagy pásztorbundás emberek járták a falut zörgős botokkal, betlehemmel. A kutyák nemigen szerették őket, mert az utcán végigkisérték őket csaholásukkal. Én is féltem egy kicsit, de azért kikukucskáltam az ablakon.
A kántálásra már nem emlékszem. Vallásos karácsonyi daloknak és külömböző mondókáknak kellett lenniük amit elmondtak, és a kisjézus születését mesélhették el. Bennem csak a nagy bunda, a kutyacsaholás és a mondóka maradt meg.
Furcsa dolog, hogy nagyanyám emlékét is ez tükrözi vissza leginkább. Amikor megkértem hogy mondja el kedves, kicsit reszelős hangján elkántálta, és szinte láttam a kántálókat.

A karácsonyesti kántálás csendben elkopott. A betlehemezésnek már csak az emléke maradt.
Most ülünk a tévé előtt a szakálas, mikulásos hollywoodi filmek előtt, a pásztorok csak a csendes éj nyugalmában zörgetik meg a botjaikat. Mi már nem halljuk őket. A megszületett megváltó csak egy hír a sok közül.
Úgye nem...



"Eljött már karácsony, borzas szakálával
Kilyukadt a csizmám nem győzöm kapcával
Adjatok egy tákot, vagy egy nagy petákot
Had tétessek a csizmámra egy nagy bolond tákot "

(népköltés)