Radnóti Miklós: Mivégre

Radnóti Miklós születésének 100. évfordulója közeleg.
Már csak néhány nap és elmondhatjuk, hogy 100 évesen még mindig friss, még mindig nekünk szól.
A titok itt lappang ebben a versben is.
A költő rólunk beszél.
Arról, hogy miért nem merünk gyerekek lenni legalább néhány percre.

Bocsánatot kérek azoktól, akiket bánt, hogy én mertem.

Húsvéti üdvözlet

Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett
(részlet)

Lábadozó régi hitben
egész nap csak ülök itten.
Lelkemet nagy, jó meleg
szent fuvallat lepte meg,
lent az odvas, szürke barlang
mélyén muzsikál a halk hang,
ahogy könnyem lecsepeg.

Az én Uram újra él most,
országútján mendegél most,
áprilisban fürdik és
aranyozza napsütés,
ahol lépked, jobbra-balra
ezer madár fakad dalra
s ring, hullámzik a vetés.


[Feltámadott Krisztus ez napra…]

magyar népdal

Feltámadott Krisztus ez napra,
S nagy számadásra elindula.
Feltámadt Krisztus ez napra.

Feltámadott Krisztus ez napra,
S nagy számadásra elindula.
Feltámadt Krisztus ez napra



Pilinszky János: Harmadnapon
(részlet)

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

Pilinszky János: Húsvét margójára

(részlet)
A gyónás szentségében titokzatos módon mindig jelen van ez a drámai pillanat. Semmiféle önelemzés és semmiféle bánat nem pótolhatja ezt az értéket. A lelkiismeret-vizsgálatot és bánatot csakis a gyónás emeli valamiféle hasonlíthatatlan drámai történéssé, konkrét erejű mozzanattá. A gyónással küszöböt lépsz át, mely a bűn rabságából Isten szabadságába vezet. Fellélegzel. Megtetted a nagy lépést. Látszatra alig „történt” valami; „cselekedeted” isteni közegben játszódott le. Csak csöndes ujjongásodon érzed, mennyire valóságos szabadulásod.
De épp ez a titokzatos „cselekvési mozzanat” magyarázza azt, hogy el is lehet szokni tőle. Erő, és újra és újra elhatározás kell minden egyes gyónáshoz, mint minden valódi cselekvéshez. S már a cselekvés „misztikájához” tartozó kérdés volna azt megfejteni, az ember miért hajlamos a restségre akkor is, mikor az rabságot, rosszat, árnyékot jelent számára, s miért rest megtenni a döntő lépést, mikor az a szabadságba, örömre és világosságra vezet?

Egy cikk, amelyek a húsvéti ünnepekhez kapcsolódik:

Gergely G. András:
Jézus monológja a keresztúton:
http://www.szepi.hu/irodalom/vallas/tima/tima_125.html