A Magyar Kultúra Napja - 2010.január.22.

Kölcsey Ferenc 1823-ban január22-én fejezte be a Himnusz megírását. Ennek emlékére ünnepeljük ezen a napon a Magyar Kultúra Napját.


„Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak
Nyúgott ég forró kebelem tette hideggé;
Szép s nagy az, ami hevít; szerelemmel tölti be lelkem
Honni szokás és föld, örököm kard s ősi dicsőség.”

(Kölcsey: töredék)

Karácsonyi mondóka

Sok kok évvel ezelőtt nagymamámtól hallottam ezt a karácsonyi mondókát.

Akkor még nagy pásztorbundás emberek járták a falut zörgős botokkal, betlehemmel. A kutyák nemigen szerették őket, mert az utcán végigkisérték őket csaholásukkal. Én is féltem egy kicsit, de azért kikukucskáltam az ablakon.
A kántálásra már nem emlékszem. Vallásos karácsonyi daloknak és külömböző mondókáknak kellett lenniük amit elmondtak, és a kisjézus születését mesélhették el. Bennem csak a nagy bunda, a kutyacsaholás és a mondóka maradt meg.
Furcsa dolog, hogy nagyanyám emlékét is ez tükrözi vissza leginkább. Amikor megkértem hogy mondja el kedves, kicsit reszelős hangján elkántálta, és szinte láttam a kántálókat.

A karácsonyesti kántálás csendben elkopott. A betlehemezésnek már csak az emléke maradt.
Most ülünk a tévé előtt a szakálas, mikulásos hollywoodi filmek előtt, a pásztorok csak a csendes éj nyugalmában zörgetik meg a botjaikat. Mi már nem halljuk őket. A megszületett megváltó csak egy hír a sok közül.
Úgye nem...



"Eljött már karácsony, borzas szakálával
Kilyukadt a csizmám nem győzöm kapcával
Adjatok egy tákot, vagy egy nagy petákot
Had tétessek a csizmámra egy nagy bolond tákot "

(népköltés)

1956 emlékezete - Máray Sándor: Mennyből az angyal

Az 1956-os forradalomról nem sok verset imerek. Máray Sándor verse ezek közé tartozik.

A vers:

Máray Sándor: Mennyből az angyal

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE

Az üszkös, fagyos Budapestre.

Oda, ahol az orosz tankok

Között hallgatnak a harangok.

Ahol nem csillog a karácsony.

Nincsen aranydió a fákon,

Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.

Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.

Szólj hangosan az éjszakából:

Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,

Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.

Ne beszélj nekik a világról,

Ahol most gyertyafény világol,

Meleg házakban terül asztal,

A pap ékes szóval vigasztal,

Selyempapír zizeg, ajándék,

Bölcs szó fontolgat, okos szándék.

Csillagszóró villog a fákról:

Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:

Egy szegény nép karácsonyfája

A Csendes Éjben égni kezdett –

És sokan vetnek most keresztet.

Földrészek népe nézi, nézi,

Egyik érti, másik nem érti.

Fejük csóválják, sok ez, soknak.

Imádkoznak vagy iszonyodnak,

Mert más lóg a fán, nem cukorkák:

Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:

A Katona, ki szíven döfte,

A Farizeus, ki eladta,

Aki háromszor megtagadta.

Vele mártott kezet a tálba,

Harminc ezüstpénzért kínálta

S amíg gyalázta, verte, szidta:

Testét ette és vérét itta –

Most áll és bámul a sok ember,

De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,

Néz, mint Krisztus a keresztfáról.

Különös ez a karácsonyfa,

Ördög hozta, vagy Angyal hozta –

Kik köntösére kockát vetnek,

Nem tudják, mit is cselekesznek,

Csak orrontják, nyínak, gyanítják

Ennek az éjszakának a titkát,

Mert ez nagyon furcsa karácsony:

A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,

Papok papolnak bátorságról.

Az államférfi parentálja,

Megáldja a szentséges pápa.

És minden rendű népek, rendek

Kérdik, hogy ez mivégre kellett.

Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?

Mért nem várta csendben a végét?

Miért, hogy meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik –

Ők, akik örökségbe kapták –:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,

Mindig új élet lesz a vérből.

Találkoztak ők már néhányszor –

A költő, a szamár, s a pásztor –

Az alomban, a jászol mellett,

Ha az Élet elevent ellett,

A Csodát most is ők vigyázzák,

Leheletükkel állnak strázsát,

Mert Csillag ég, hasad a hajnal,

Mondd meg nekik, –

mennyből az angyal
New York, 1956.

Ady Endre: Héja-nász az avaron

Móricz Zsigmond és Tiszacsécse

Igy szeptemberben jól esik felidézni a nyarat. Még most is érzem a Tisza leheletét ami a folyó partján csapott meg.
Egy másik nyári emlék a Móricz emlékház sajátos atmoszférája. Döbbenetes, hogy ez a nemzetünk nagyjai közé felsorakozott író egy ilyen egyszerű falusi házból idult.
Móricz későbbi novelláinak sora erről az egyszerű paraszti életről szól.
Egy honlap Tiszacsécséről:
http://szatmar.comxa.com

Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas

Újraolvasva ezt a verset, megdöbbentem az aktualitásán. Egy XIX. századi költő korának tanulságai mennyire elgondolkoztatóak ma is.
A vers címét adó idézet az Ószövetségből való, a bölcs Salamon király által szerzett Prédikátor könyvéből. Jelentése hiúságok hiúsága.
A költemény olyan kérdéseket vet fel, amiket ma is fel kell tennünk magunknak.

"Miképp széles e világon
Minden épűl hitványságon,"
???

A fent idézett rész, mint az egész vers provokálóan pesszimista.
Egyetérthetünk, vagy elutasíthatjuk, de a közöny nehezen képzelhető el.
A verset nem szeretném elemezni. Inkább felolvasom:


A nyelvbotlásokért elnézést kérek.

Versek, ahogy Latinovics mondta

Az egyik kedvencem. Az egyik legkarakteresebb vermondónk volt.
Számomra mind a mai napig nem múlta felül senki.
A vers önálló életre kel, amikor Ő mondja.
Most két Ady verset mutatok meg Latinovics Zoltán előadásában.