2009. október 23.

1956 emlékezete - Máray Sándor: Mennyből az angyal

Az 1956-os forradalomról nem sok verset imerek. Máray Sándor verse ezek közé tartozik.

A vers:

Máray Sándor: Mennyből az angyal


MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE

Az üszkös, fagyos Budapestre.

Oda, ahol az orosz tankok

Között hallgatnak a harangok.

Ahol nem csillog a karácsony.

Nincsen aranydió a fákon,

Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.

Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.

Szólj hangosan az éjszakából:

Angyal, vigyél hírt a csodáról.


Csattogtasd szaporán a szárnyad,

Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.

Ne beszélj nekik a világról,

Ahol most gyertyafény világol,

Meleg házakban terül asztal,

A pap ékes szóval vigasztal,

Selyempapír zizeg, ajándék,

Bölcs szó fontolgat, okos szándék.

Csillagszóró villog a fákról:

Angyal, te beszélj a csodáról.


Mondd el, mert ez világ csodája:

Egy szegény nép karácsonyfája

A Csendes Éjben égni kezdett –

És sokan vetnek most keresztet.

Földrészek népe nézi, nézi,

Egyik érti, másik nem érti.

Fejük csóválják, sok ez, soknak.

Imádkoznak vagy iszonyodnak,

Mert más lóg a fán, nem cukorkák:

Népek Krisztusa, Magyarország.


És elmegy sok ember előtte:

A Katona, ki szíven döfte,

A Farizeus, ki eladta,

Aki háromszor megtagadta.

Vele mártott kezet a tálba,

Harminc ezüstpénzért kínálta

S amíg gyalázta, verte, szidta:

Testét ette és vérét itta –

Most áll és bámul a sok ember,

De szólni Hozzá senki nem mer.


Mert Ő sem szól már, nem is vádol,

Néz, mint Krisztus a keresztfáról.

Különös ez a karácsonyfa,

Ördög hozta, vagy Angyal hozta –

Kik köntösére kockát vetnek,

Nem tudják, mit is cselekesznek,

Csak orrontják, nyínak, gyanítják

Ennek az éjszakának a titkát,

Mert ez nagyon furcsa karácsony:

A magyar nép lóg most a fákon.


És a világ beszél csodáról,

Papok papolnak bátorságról.

Az államférfi parentálja,

Megáldja a szentséges pápa.

És minden rendű népek, rendek

Kérdik, hogy ez mivégre kellett.

Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?

Mért nem várta csendben a végét?

Miért, hogy meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”


Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik –

Ők, akik örökségbe kapták –:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?


Angyal, vidd meg a hírt az égből,

Mindig új élet lesz a vérből.

Találkoztak ők már néhányszor –

A költő, a szamár, s a pásztor –

Az alomban, a jászol mellett,

Ha az Élet elevent ellett,

A Csodát most is ők vigyázzák,

Leheletükkel állnak strázsát,

Mert Csillag ég, hasad a hajnal,

Mondd meg nekik, –

mennyből az angyal
New York, 1956.

2009. szeptember 13.

Móricz Zsigmond és Tiszacsécse

Igy szeptemberben jól esik felidézni a nyarat. Még most is érzem a Tisza leheletét ami a folyó partján csapott meg.
Egy másik nyári emlék a Móricz emlékház sajátos atmoszférája. Döbbenetes, hogy ez a nemzetünk nagyjai közé felsorakozott író egy ilyen egyszerű falusi házból idult.
Móricz későbbi novelláinak sora erről az egyszerű paraszti életről szól.
Egy honlap Tiszacsécséről:
http://szatmar.comxa.com

2009. június 9.

Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas

Újraolvasva ezt a verset, megdöbbentem az aktualitásán. Egy XIX. századi költő korának tanulságai mennyire elgondolkoztatóak ma is.
A vers címét adó idézet az Ószövetségből való, a bölcs Salamon király által szerzett Prédikátor könyvéből. Jelentése hiúságok hiúsága.
A költemény olyan kérdéseket vet fel, amiket ma is fel kell tennünk magunknak.

"Miképp széles e világon
Minden épűl hitványságon,"
???

A fent idézett rész, mint az egész vers provokálóan pesszimista.
Egyetérthetünk, vagy elutasíthatjuk, de a közöny nehezen képzelhető el.
A verset nem szeretném elemezni. Inkább felolvasom:


A nyelvbotlásokért elnézést kérek.

2009. május 31.

Versek, ahogy Latinovics mondta

Az egyik kedvencem. Az egyik legkarakteresebb vermondónk volt.
Számomra mind a mai napig nem múlta felül senki.
A vers önálló életre kel, amikor Ő mondja.
Most két Ady verset mutatok meg Latinovics Zoltán előadásában.

2009. május 12.

Kölcsey Ferenc: Huszt

Gyermek koromban minden nap az első óra előtt ezt a verset mondtuk el.
Így tisztelegve Kölcsey Ferenc emléke előtt.
Hihetetlen, de ez sem koptatta el a költő örök szavait.
Sőt egy olyan útravalót kaptam, ami mindenhová elkisér.
"Régi kor árnya felé
visszamerengni mit ér?"
Mondogatom, ha kisértést érzek, hogy elkeseredjek.
A folytatás pedig megmutatja a teendőt...

2009. május 9.

Radnóti Miklós 100 éve

Az MTV1 archivumában találtam Radnóti életéről egy érdekes beszélgetés sorozatot.
Ajánlom mindenkinek.
http://www.mtv.hu/videotar/?id=39982